Laura keresztelője

Ma volt a legkisebb "gyöngyöm" keresztelője. Talán néhányan meglepődnek, de keresztszülőknek a két nagyobb gyermekemet kértük fel, ezzel is megerősítve az összetartozásukat, hiszen Ők csak féltestvérek. És most, ahogy nézegetem a fotókat, végigfutott előttem az egész életem. A nagyok születése, amikor még szinte én is gyerek voltam... és most ez a késői ajándék, a mi kis tündérkénk. 23 év van a legnagyobb és a legkisebb között :-) De nem bántam meg semmit, így kerek az életem. No, meg én is, hiszen a blogom főoldalán látható fotó 2 éve készült, és azóta sikerült 20 kilót gyarapodnom :-DDD Hát, fel van adva a lecke, hogy legalább egy kicsit hasonlítsak újra ahhoz a fotóhoz :-) De itt nem is én vagyok a lényeg, hanem a gyerekek. Tudom, borzasztóan elfogult vagyok, de csak ülök itt, és nézem Őket. Annyira szépek, és én olyan büszke vagyok Rájuk! És köszönöm, hogy megadatott nekem, hogy az édesanyjuk lehetek. És Neked is köszönöm Drága, hogy összehoztuk ezt a kis tündérlányt, és kitartasz mellettem jóban-rosszban, pedig biztosan lehetne nálam szebb, jobb, fiatalabb és kevésbé gömbölyű asszonyod :-) No, majd igyekszem, hogy soha ne bánd meg azt, hogy egy forró nyári napon vonatra szálltál ;-)